Kedves Olvasók! Segítségeteket kérem a blog újrakeresztelésében! Mi legyen a tudatosnap új neve? Sokszor segíettem egy-egy brand világra jöttében, amik hol sikeresek lettek, hol kevésbé. De a saját dolgaimnak valahogy mindig túl ego-centrikus neveket találok. Talán ha nem én találom ki, hanem külső segítséget kapok, akkor jobb lesz.

Szavazás itt: http://bit.ly/fb-poll-tudatosnap-rename

A "tudatos nap" névválasztás eredetéről: 2016-ban részt vettem az Everness Fesztiválon. Akkor sikerült megtalálni egyfajta egyensúlyt. Az igény akkor konkretizálódott bennem: blogot indítok, ahol megoszthatom a tapasztalataimat. A maszkulin energiák kiteljesedésében a "Nap" szimbólum segített hozzá a névhez. Ehhez jött a "tudatosság", mint igény: bármi is történik körülöttem, sikerüljön magyarázatot találnom rá. Azonban jelenleg ez nem tűnik olyan jól csengő kifejezésnek. A csapból is a "tudatosság" folyik, mögötte pedig ki tudja, hogy van-e valós tartalom? Ettől a kétszínűnek tűnő dologtól szeretnék most megválni, könnyen megjegyezhető, találó de szerény elnevezéssel.

A blog anno általános útkeresésről szólt. Vegyes témában. Már egy ideje azonban az útkeresés leginkább a túrázás kulcsszó köré fonódik. Ez egy természetes folyamat, irányváltás, korrekció, amivel szembe menni nem akarok, inkább hagyni hogy megtörténjen. Szóval egy olyan név kellene, ami illik ehhez a helyzethez is. A blog másik új iránya a vblog. A legútóbbi zarándokutam alkalmával kezdtem el, és a további kirándulásokon - jobb technikával, a tapasztalatokból okulva - folytatni szeretném. Mozgó kép és mozgó láb? Hogy legyen?

/ Kép forrása: sighthoundlady /

Visszatértem. Gyereksereg vesz körbe, csivitelnek, társasjátékoznak és a másik sarokba elektromos gitárral jammelnek. Néhány perc szabaidőm van, hogy megkezdjem ezt a visszatekintést. Másodszor indultam neki, 2017 után idén 2019 nyarán újra megjártam az utam, az El Camino Frances vonalán. Sok sok különbséggel és hasonlósággal, de mindenképpen rengeteg élménnyel. Percnyi időre szembe jövő ismerősök kérdik, hogy: na, milyen volt? Komplex. Ezt nem lehet egy szóval kifejezni. Sem két mondattal. Na de jól érezted magad? Igen. Néha. Néha meg piszok nehéz volt. De megérte elmenni? Ha megváltoztathatnád a múltat, újra nekiindulnál? Az út végén azt mondtam erre, hogy nem indulnék. De ha nem tenném, akkor nem tudnám hogy a végén mégsem indulnék el. Ez a 22-es csapdája. Nincs jó válasz erre. Megtettem. Értékes, súlyos tapasztalat-köteggé vált, az idegrendszerem része lett minden másodperc, amit az úton töltöttem. Most pedig, hogy már egy hónapja itthon vagyok, lassan elfog a nosztalgia. Minden nehézséggel együtt szívesen útra indulnék. Talán nem most. De a jövőben mindenképpen. Előzetes terveim szerint két év múlva, 2021 nyarán újra El Camino. A barátaim csatlakozhatnak hozzám, hiszen az egy teljesen másféle: csoportos túra lesz.

Két éve az utitársamhoz viszonyítottam az élményemet. Neki milyen nehéz. Ha ő nem szenvedne, nekem aztán semmi bajom nem lenne. Ki akartam deríteni, hogy ez tényleg így van-e. Kiderült. Persze hogy nem. De a saját bőrömön kellett megtapasztalnom. Végül úgy éltem meg: ez mégis csak jó üzlet. Valójában az időm fele nagyszerű volt, csak a másik fele volt szenvedés. Szenvedély. Ezt csak így lehet csinálni. Mikor minden nap hulla fáradtan érkezel meg. A napközben megejtett beszélgetések percről percre levegőhöz juttatnak, feltöltenek. Tudod hogy az ébredés után megint fegyvert ragadsz: bakancsot és túrabotot. De a végén megint halálra fáradsz. Csak ez tart életben. Az első napokban fáj a lábad. Mindenkinek máshol, testalkattól függően. Nekem a talpam: napi harmincas átlaggal úgy érzem mintha a hentes verné klopfolóval a talpamat minden lépsénél. A láb fájdalmai egy-két hét után elmúlnak. A tested alkalmazkodik. De mindig van más. A szüntelen harchoz nem lehet hozzászokni. Ez egy lelkiállapot. Mintha egy lélekvesztőn sodródnál az óceán közepén, egyetlen evezővel. Folyamatosan küzdesz, megismered a hullámokat, de a harchoz nem lehet hozzászokni: mindig ébren kell lenni, egymás után jönnek az kihvások. Menni kell. Még ma is, még több mint húsz kilómétert. És még hetekig minden nap, még több száz kilómétert. Sosem lesz vége. Ezt gondolod minden nap. Aztán egyszer mégis.

Természet és technika. Elválaszthatalan egymástól mint a kő és a levegő. Folyamatosan kutatok. Nemrég éppen azt találtam, miszerint egyes eltitkolt tanok azt mondják, a WiFi káros, ahogy az 5G is káros. (Sokkal enyhébb élettani hatású módszerrel is kialakíthattuk volna a tömegkommunikációt, de ez már csak így alakult. Most már sok cégnek rengeteg pénze kötődik hozzá, nagyot buknának, ha egészséges alternatívák felé vennék az irányt. Hasonlóan a globális felmelegedés témájához, sokak szerint urbán legenda. Hiába a sok kutatás.)
Amiért felhoztam ezt a témát: gépek és kütyük közt nőttem fel, az életemet csak nehezen képzelném el nélkülük. A Camino előtt egy új kísérletbe kezdtem bele: vblogot indítok. Mobillal videóztam, belebámultam a kamerába és megmondtam amit gondoltam. Minden nap töltöttem fel az anyagot a YouTube-ra. Kerestem szélessávú a WFi-t minden nap. Kipróbáltam az Android-os videóvágó programokat, A FilmoraGO és a Vlogit gazdag eszköztárat adott, de késett vele a hang. A hatodik nap után PowerDirector szoftverrel már minden sikerült, onnan már csak a tartalomra kellett koncentrálni. Na de mi a tartalom?

Ez az egész digitális túrázás a létezésem egyik központi problémájához kapcsolódik, rájönni arra, hogy van-e élet a gépek nélkül? Kell-e hogy gépek nélkül éljünk? Az összes használati tárgy, minden eszköz az ember végtagjainak meghosszabbítása. A szellemi gépek (szoftverek) pedig az ember elméjének segédeszközei. Tehát ez mind csak ruha, mankó, segítség, eszköz. Miért is lenne baj ha ezekkel élünk? Bárki megkérdőjelezné azt, hogy az utcára cipőbe lépjünk ki? Az is egy találmányunk, egy mindennapi eszköz. A gond nem is itt kezdődik. Hanem ott, ha valami öncélú. A színházban is azt tanultam, hogy a játékod lehet kreatív és humoros, a beszédedben lehet akár káromkodás is. Jó helyen, jól időzítve aláhúzza a mondanivalódat. Minden más esetben öncélú és felesleges, gőgös, egótermék. Tehát a technika is akkor jó, ha nem öncélú. Ha nem azért bámulod a kijelzőt, hogy kijelzőt bámulhass. Ha nem azért videózod a túrádat, mert amúgy technikafüggő vagy, és egy percig sem tudsz csendben sétálni, a nélkül hogy a kütyüdet vakarászd, vagy azon gondolkozz hogy mikor fogod legközelebb elővenni. Az út során sikerült két napra némasági fogadalmat tennem. Egy napra digitális diétát. Ezek talán közelebb vittek a megoldáshoz. Nagyon fontos megélés volt. A nagy kérdésre a választ azonban még így sem tudom. De talán nem is a megoldás a lényeg, hanem az út ahogy azt keresem.

Miért kell olyan messze menni? Nem kell. Spanyolország jó messze van. Márciusban néhány barátommal, ismerősömmel (8 pasi, 35-től 55-ig) elkezdtük a kéktúrát. írottkőtől Kőszegig egész szép a táj. Utána viszont dögunalom. Most szeptemberben folytattuk az utat, eljutottunk Sümegig. Ez az út sem tetszett igazán. Voltak nagyon szép részek, de nem mondható változatosnak. Sokszor monoton. A Camino-t másodszor megjárva úgy gondoltam jogom van hisztizni: miért rohantok állandóan? Lehet hogy csoportban lenni szórakoztatóbb, de vajon megéri-e mindez azt a kellemetlenséget, hogy nem a saját ritmusodban haladsz, hanem mások után kell loholni. Persze várattam magam, sokszor már csak azért sem rohantam. De az is kellemetlen, ha ők meg miattam nem tudnak menni. Ezért fontos a sporttársak körültekintő kiválasztása. A csapatom minden tagja nagyon jó fej, szeretek velük lógni, de ha a hisztim így halad tovább, nem tudom menni fog-e a közös túrázás. Nem csak én voltam a lassabb tempó híve, nagyjából feleződött a csapat a sebesség tekintetében. Biztos lesz valami megoldás.

Kipróbáltam a vblogolást, a technika újabb ördögével néztem a farkasszemet. Jövő nyárra is tervezek egy egy hetes elvonulást, ahol hasonló zarándoklatra indulnék, de nem olyan messzire. Magyarországon, vagy mondjuk Erdélyben. Mobilon videót vágni már egész jól tudok, de mozgás közben videót rögzíteni mobillal nem igazán lehet. Ahhoz legközelebb már egy céleszközt vinnék, egy rendes akciókamerát, A XIAOMI YI 4K mondjuk már megfelelő lenne, jobb látószöget biztosítva és elektronikus klépstabilizátort, hogy ne csak éles legyen a kép, de lépés közben se remegjen.* A kérdés megint az csak, hogy MINEK? Tényleg ezt akarom csinálni? Megint az anyag felé fordítom a figyelmem a szellemi helyett? Tényleg erről van szó? Vagy mégis az igaz utat járom, amin keresztül egyensúlyt találhatok az anyag és a szellem között?
FRISSÍTÉS: Kipróbáltam egy két dolgot, maradok a mobilnál (XIAOMI A2 Lite; Open Camera, 4K H.265), de hozzá kapcsolható gimballal (képstabilizátorral) kiegészítve (DJI Osmo Mobile 3).

Az úton sok értékes emberrel találkoztam, akik mély nyomot hagytak bennem. A vblogban is beszélgettem velük, sok közös élményünk volt, és még több mély beszélgetés, amit kamerára nem is vettem fel, nem is tudtam volna. Pedig attól lenne igazán hű a kitűzéseihez a tudatosnap blog, ha ezt a mélységet is meg tudná mutatni. Valahol ez a célom. De miért kell megmutatni? Nem bőven elég ha én élem meg? Mindenki más megtalálhatja a mélységeit, nem kell hozzá egy harmadik ember, aki egy videón mutogatja magát! De tudom azt is, hogy vannak más tartalomgyártók, akik olyat mondanak, ami engem érdekel és leköt (Pál Feri atya, Almási Kitti, Böjte Csaba, WMN és még sokan mások). És lehet hogy ők a példaképeim és én is szeretnék hasonulni hozzájuk. Keresem ennek az egésznek az értelmét. A fontos hogy teszem. Lehet hogy addig jó, amíg nem bízom el magam, és a kérdés folyamatosan böködi az oldalam: Jól csinálom? Tényleg ezt kell tennem?

Alább igyekszem hasznos linkeket gyűjteni azoknak, akik zarándokútra indulnak. Különös tekintettel a Szent Jakab útra való felkészülésre. Magam is igyekszem megfogalmazni a saját Camino-s ismereteimet, de vannak olyan portálok ahol a témával még részletesebben fogalalkoznak, mint ahogy eddig én tettem.

El Camino Kalandok - El Camino Frances Blog

https://elcaminofrances.blog.hu/

A felkészüléstől és a szükséges felszerelések beszerzésétől olvashatsz itt, Gábor tollából, az odautazáson át a zarándoklat végéig. Olyan fő kategóriák közül szemezgethetsz, mint: A Camino útvonalai; A Camino költségei; Az utazás költségei; Az utazás megtervezése; Fizikai felkészülés; Biztosítás és az EU-s TAJ kártya; A bakancs kiválasztása; A túrazokniról; A megfelelő hálózsák; A hátizsák kiválasztása; Az El Camino-s ruházat; Túrabottal, vagy anélkül?; Egyéb fontos kiegészítők; Amik nem váltak be; A túrautánfutókról; A Francia Út útinaplója - 30 nap; Az Északi Út útinaplója - 33 nap; Camino de Fisterra útinaplója - 4 nap;
A bloghoz egy YouTube csatorna is tartozik, ha olvasás helyett a nézést választanád, Gábor ebben is benne van!

Andrea az El Caminón

https://mundicamino.blog.hu/

Ha női szemmel szeretnéd látni a felkészülés és az út részleteit. Az El Camino zarándokút, más néven Szent Jakab út személyes útinaplója egy magyar peregrina, Andrea szemüvegén keresztül. Megjárta a francia és a portugál utat is, és Hospitaleraként is helyt állt.
Ha a felkészülés során az ország nyelvét is tanulod, Andrea összegyűjtött néhány hasznos spanyol kifejezést, ami jó lehet, ha a tarsolyodba helyezed.

Facebook közösség - El Camino 2019 Túra / Indulás

https://www.facebook.com/groups/295373881188839/

2019-es évben induló vagy indulni vágyok kereshetnek maguknak itt társat / társakat. Megbeszélhetik mire lesz szükségük, mikor szeretnének indulni, melyik útvonalat választják stb...
Csoport típusa: Események és tervek

A kép Tihanyban készült. A kilátó előtt tábla jelzi a lehetésges irányokat. A sárga kagyló itt is jelen van. Jelöli az egész európán végighúzódó zarándokutat. Újabb nagy útra indulok. Mi az amit magammal viszek a gondolataimban, és mi lapul majd a zsákban? Járjunk utána együtt.

(Mostanában meglehetős csend honolt a blog háza táján. Iskolában dolgozom, ahol rendszeres lehetőségem van a szociális kihívások megélésére a gyakorlatban. Izgalmas téma lehet egy iskolaközösség életében előforduló érdekes helyzetekről írni, azonban a temérdek intellektuális kihívás után más fajta, aktív/passzív pihenéssel töltöm az időt. A blogolásra valahogy nem marad idő. Jogos kérdés, hogy erre a bejegyzésre mégis hogy kerülhet sor? Lesz folytatása?)

Sok a kérdés, de az útnak nincs vége. Talán a blog is főnixként elhagyhatja hamvait. Újabb tervemet osztom meg most veletek. Ahogy 2017 nyarán, 2019-ben a tanévzáró után ismét útnak indulok. Két éve Virággal jártuk végig. Azóta az életünk más irányba ment. Sokat tanultunk egymástól, mindennek megvolt a helye és az oka, de ez a fejezet lezárult. Immár újra stabil kapcsolatban élek, ám két éve eldöntöttem, hogy még egyszer végig szeretném járni a Camino-t, de bárhogy is alakul az életem: egyedül!

Kétélű fegyver azt gondolni, hogy egyedül könnyebb vagy jobb/vidámabb lesz az út. Virág nagyon nehezen viselte a folyamatos menetelést, a forróságot és az esőt, az idegeneket és a személyes tér hiányát. Akkor úgy éltem meg, hogy minden tökéletes az úton, egyetlen bajom az utitársam folyamatos dühöngése volt, amit sehogyan nem tudtam enyhíteni. Immár lehetőségem lesz kipróbálni, hogy milyen lesz egyedül. Így viszont nem tudom majd valakihez képest jobban érezni magam. Nem tudom majd azt mondani: milyen csodálatos ez az élmény, bárcsak ne nehezítené az utat a társamtól kapott stressz. Igen, teljesen egyedül leszek: milyen lesz majd, ha nem máshoz hasonlítom a saját élményemet, csak önmagamhoz? Akkor is minden olyan nagyszerű lesz, mint ahogy elképzeltem? Meddig jó egyedül lenni, és mikortól válik magánnyá? Jó vagy rossz magány lesz ez? Persze lesz majd sok társam, hiszen a klönböző nemzetek zarándokaival összeköt majd az út: lesz majd akivel néhány napig járunk egymáshoz közel, bizton lesz akit majd az első és az utolsó napokban is látni fogok. Hogy megismerjük egymást, beszélgetni is fogunk. De az mégsem afféle állandó társaság.

Mi az, ami még másképp lesz az úton? 2017-ben Pamplona városából indultunk. Fájt a szívem miatta, de kompromisszumot hoztunk, kikönnyítve az út elejét kb 70 km-el, és egy húzos hegymenettel. Idén viszont a tradícionális kezdőpontról indulok: Saint-Jean-Pied-de-Port településről. Két éve a gyalogtúránk vége Santiago de Compostella volt. Utána busszal látogattuk meg Fisterra városát (+80 km), a világ peremét az óceán partján. Terveim szerint idén a teljes távot gyalog teszem meg, Santiago után tovább talpalok, hogy összesen 150 km-el több utat tegyek meg, ami összesen kb 900 km, ugyanúgy 35 nap alatt, mint az előző alkalommal. Hogy lehet, hogy ennyivel több belefér? Legutóbb az utolsó három nap már csak buszozás és városnézés volt. Ehhez hozzá jön, hogy Virág hamar kifáradt és mikor én még mentem volna, meg kellett állnunk a betervezett 30 helyett 20 vagy akár 12 km gyaloglás után. Nagy kérdőjel van itt is elásva, hiszen lehet hogy egy-egy alkalommal én valóban tovább tudtam volna menni, de vajon tényleg ennyivel többet és mindig? Mi van akkor, ha tovább megyek, akár napi 40 km távolságot megtéve, de ezzel kicsinálom magam? Igyekszem majd ráérezni az egyensúlyra: jó távokat megtenni, de úgy hogy másnapra is elég jókedv maradjon bennem és erő az újabb 20-30-40 km megtételéhez.

A felszerelés is más lesz egy kicsit az előző menethez képest. Ez a korábbi tapasztalatok és az egyéni igényeik változása szerint módosult.

65+ literes hátizsák helyett 50 literes: Quechua Forclaz 50 easyfit

A zsák méretei pont megfelelnek az EasyJet járataira poggyászként felvihető metrikának: 56 x 45 x 25. Megtömve a magassága 56 cm-nél nagyobbra is duzzadhatna, a táska képes rá, de nem lesz benne annyi holmim. Ezen kívül egy extra hevederrel még jobban összehúzom majd a csomagot, minél kompaktabb lehessen.

Az előző úton csomagként adtuk fel a zsákokat. Ez plusz költséget jelentett, és a csomagrakodók enyves keze miatt is aggódhattunk. Immár ez egyszerűbb lesz.

A lábbeli, amit még akkor vettem továbbra is bírja, hiszen csak túrázásra használom: Salomon X Ultra 370770
FRISSÍTÉS: A bakancs kibírta a második zarándokutat. Az orra oldalt, a lábújj-hajlatnál kezdett szétmenni, így indulás előtt elvittem cipészhez, hogy erősítse meg. A spanyol séta felénél az erősítések alatt/felett szétszakadt. Az utat ez után is bírta, csak a vízállósága csökkent. Ugyanitt: keresem a tökéletes páromat: létezik olyan bakancs, ami nem túl drágán kibír 2.000 km-nél többet? :D Biztos hülye kérdés.

Ezen kívül a túraszandál is jön velem: a Teva Hurricane XLT nagyon jó választásnak bizonyult. A nap végén jól esik szellőztetni a lábat, zuhanyozáskor papucs helyett is kiváló, valamint az első néhány nap után megduzzadt a lábam, akkor majdnem egy hétig csak a szandálban tudtam menni napközben is. Elengedhetetlen kellék.
FRISSÍTÉS: A második kamínón már kevesebbet hordtam, de amikor rajtam volt, akkor gond nélkül vette az akadályokat. Ahogy az állapotát nézem, kibírna még két francia utat.

Amit még nem szereztem be, de mindenképpen szükség lesz rá: harmonikaként összehajtható polifoam. A hengeres szivacsokkal ellentétben ez kevesebb helyet foglal. Mivel a szállásdíjakon is spórolni szeretnék, csak minden második éjszakát tervezek tömegszálláson (albergue) tölteni. A szabadban azonban kell valami derékalj a hideg és a kemény föld ellen. Valami ilyesmiben gondolkodom: Thermarest Zlite, Cascade Designs
FRISSÍTÉS: Végül polifomot sem vittem magammal, Spanyolországan az első túraboltban vettem egy egyszerű, hengeres verziót, potom 11€ áron. Könnyű volt, a zsákom aljára rögzítve vittem. Sok helyzetben jó szolgálatot tett! Lehet, hogy legközelebb egy könnyű, felfújható matracot vinnék inkább: Klymit Inertia.

A szabadon töltött éjszakákhoz valami nagyon könnyű sátor még jól jönne. A bogarak miatt is, valamint a lélektani búvóhely szerepét is betölthetné. Hiszen ha a lábam nem lóg ki a takaró alól, akkor a szörnyek sem eszik meg reggelre. Erre még nem találtam jó megoldást. Lehet, hogy a hálózsák is elég fedezék lesz: a Kilimanjaro Superlight eddig is bevált. Most is jön velem. Ezt ki lehet egészíteni egy életmentő takaróval, aminek szinte nincs súlya, viszont nagyon jó hőtartó. Ez tulajdonképpen egy ultravékony, foncsorozott fólia. Az űrkutatás révén fejlesztették ki, filléres dolog és nagyon praktikus.
FRISSÍTÉS: A kilimanjaro helyett végül egy VANGO Planet 50-es hálózsákot vittem. Először a Pireneusokból lefelé tartva, egy falu határában próbáltam benne éjszakázni. Azt mondja a leírás, hogy 11°C a komfort határ, nem vagyok egy fázós alkat, de sajnos 13°C-ban, szélcsendben nem tudtam benne elaludni. A problémát orvosolva legközelebb ez kiegészíthető egy rendes bivak zsákkal: Alpkit Hunka Bivvy Bag.

Túrabot is mindenképpen ajánlott. Ilyen hosszú távok megtételekor nagy segítséget jelent a séta esetén, ha 2 láb helyett 4-et használhatunk. Ebből a legegyszerűbb is megfelel. Tradícionális zarándokok előszeretettel választanak faragott fa botot is. Nagyon szeretem nézni ezeket, de a túraeszközök között vásárolható, egyszerűen összecsukható, könnyű alumínium botok szerintem praktikusabbak. Most talán a Forclaz Arpenaz 200 lesz az utitársam. Az előző, névtelen, kínai botom is megfelelne a célnak, viszont azt odaajándékoztam egy barátomnak. Így egy újat kellett szerezem helyette. Az egészséges testtartás, a gerinc egyenletes terhelése miatt azt javasolják, hogy a mindig kettőt használjunk. Két bot szimmetrikus terhelést jelent a jobb és a bal oldalunk számára. A saját tapasztalatom viszont az, hogy kényelmesebb egy darabot vinni: fényképezni, orrot fújni, inni, majszolni, vakarózni sokkal könnyebb. A séta közben úgyis cserélem a bot helyét: a jobb és bal kezemben ugyanannyit van. Így persze csökken a 4 láb effektus, de a hatékonyság és a kényelem összhangja az én esetemben 3 lábbal teljesül.
FRISSÍTÉS 1: Sajnos poggyászként a repülőgépre nem fogom tudni felvinni, így kénytelen leszek a helyszínen beszerezni egyet. Valami hasonló eszközt ott is biztos találok. Ha máshol nem, Pamplonában van túrabolt, amit egy jófej magyar srác üzemeltetet, ott szereztem be az előző pálcákat is. Azért remélem Saint-Jean-Pied-de-Port településen is találok majd pálcát.
FRISSÍTÉS 2: Valóban, a polifommal együtt túrabotot is sikerült szerezni SJPP-ben, 10 € ellenében. Tökéletesen kiszolgált az út végéig. Rájöttem arra is, hogy nincs értelme a túrabot végére gumit venni, túl rövid idő alatt tönkremegy. A környezetet sem szennyezed, és a bot kapaszkodó képessége is jobb nélküle.

A ruházat egyszerű:

• Esőkabát külső héjjnak, ha csapadék vagy hideg esetére
• Egy könnyű polar pulóver a hajnali induláshoz
• Lecsatolható szárú túranadrág (Forclaz Travel 500)
• 3 váltás zokni és alsónadrág: sportruházat legyen, ami gyorsan szárad és rugalmas
• 3 váltás rövidujjú futó poló: műszálas, elasztikus, könnyen szárad, strapabíró
• Sapka a nap ellen: mindenképpen legyen oldalsó része, mint a francia légiósokén, mert a forróságban gyalogolva elengedhetetlen. FRISSÍTÉS: A karimás kalap védett a nap ellen, de nagyon meleg volt, jobban esett a vékony simléderes sapka; ha kellett, a nyakra vizes kendőt tettem, vagy napolajat.
• Csősál / Kendő. Olcsó és praktikus. Törölközőnek is jó, hidegvízbe áztatva áldás a napos órákban!

A lecsatolható túranadrág helyett legutóbb jóga/futónadrágot vittem. Azért választottam azt, mert a sok gyaloglástól a comb dörzsölődik és a fájdalmas bőrirritációra fel kellett készülnöm. Ez a fajta sztreccs nadrág egész jól bevált, ám néha így is krémezni kellett az érzékeny helyen. Azóta utánaolvastam, hogy vannak direkt emiatt kialakított sport alsók, talán azzal kiválthatom. FRISSÍTÉS: Kipróbáltam a futóknak szánt alsógatyákat, nem jött be. De a túranadrág nagyon jó szabású, nem kellett hozzá más.

Eszközök:

• Textilzsákok a pakoláshoz (ha hajnalban nem akarsz óriási zajt csapni és a többiek haragját ébresztgetni)
• Fejlámpa
• 8 db csipesz ruhaszárításhoz
• Szappan mosáshoz és tisztálkodáshoz (én egyet viszek mindkét célra) út közben ez biztos elfogy majd, de egynél többet nem érdemes vinni, a boltokban ott megvásárolható
• Fogkefe / fogkrém
• Gyulladás csökkentő krém (vádlira, bokára biztos hogy kell majd)
• Testápoló krém (jó zsíros legyen, nem gyulladt részeket is sokrszor masszírozni kell)
• Fájdalomcsillapító (ez nem foglal sok helyet, eddig nem volt rá szükségem, de kellhet)
• Gyorsan száradó törölköző, 1-2 mikroszálas törlőkendő (ez fejárnyékolásra és hidegvizes borogatásra is jó volt legutóbb) FRISSÍTÉS: a kendőket végül nem is használtam.
• Körömcsipesz (sokan kölcsön kérték).
• Zsebkés (repülőre 6 cm alatti pengemérettel) FRISSÍTÉS: nem kockáztattam, inkább otthon hagytam a kést. Végül megvoltam minden helyzetben kés nélkül.
• Papírzsebkendő
• Füldugó és szemellenző (ha nyugodt alvást szeretnél a tömegszálláson)
• Külső akku (telefonhoz, fejlámpa töltésére)
• Mobiltelefon, töltő, térképszoftver (Locus, Orux, OsmAnd) térképszoftver, offline vektoros térképek
• E-book (sokan azt hiszik, hogy olvasni fognak: tutira nem. Ha mégis, akkor vigyél inkább egy e-book-ot, ami nagyon könnyű, és a világ összes irodalma elfér rajta.

Ennyit az anyagba fáradt szellem dolgairól. A nagyobb kérdés, hogy lélekben mit hurcolunk magunkkal és hogy mit sikerül ott hagyni az úton. Felajánlom az univerzumnak és megkérem a nálam nagyobb erőket, hogy oldják fel bennem azt, amire már nincs szükségem. Adják áldásukat arra, amit tovább kell hordoznom.

Legutóbb naponta képeket osztottam meg a facebook oldalon, minden nap írtam hozzá egy-két sort, hogy hírt adjak magamról. Hogy miért van erre szükség, azt nem tudom. Tényleg szükség van erre, vagy csak megerősítést várok? Jó az amit teszel, ne add fel! Nem biztos hogy szükség lesz ilyen nyilvános naplóra. Írok-e egyáltalán bármit is ha újra elindulok? Ha így lesz, tudni fogtok róla.