Gyönyörű az úttalan rengeteg,
ujjong lelkem a parton egyedül;
egy társaság van, hol nem szenvedek:
a mély tenger, hol az ár hegedül.
Embert meg nem vetek,
de a természethez vagyok hű.

/ Lord Byron /

Út a vadonba című film kezdődik ezzel az idézettel. Romantikus vágyódással viseltetek a természetjárás iránt. Szeretném megérteni, hogy miért olyan fontos ez a számomra. Ezért keresek mindent, ami megmagyarázza számomra a vonzódásom okát. Szeretném minél közelebb hozni ezt az élményt, és szeretnék csalódni benne, hogy ne akarjak annyira a négy falon kívülre menekülni. Hogy ugyanilyen romantikus nyugalomban tudjak egyhelyben ülni, békében, a hátsómon. "De ahhoz, hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz sivatag kell..."